Női körünkkel böjti alkalmat tartottunk. Ez nem azt jelentette, hogy ne ettünk vagy ne ittunk volna valamit, hiszen lassan hagyomány, hogy minden női körön teázunk is, hanem, a böjtről elmélkedtünk, gondolkodtunk. Elsőként is minden résztvevő kezébe adtam 5 kisebb papírt és megkértem őket arra, hogy írjanak fel mindegyik papírra öt szót, ami nekik böjt szóról, a böjtről eszükbe jut. Meglepő volt, hogy szinte nem is volt ismétlődés a szavak között.
Mind a 35 szót elhelyeztük a földre a kör közepére és mindannyian választhattunk a lent lévő szavakból egyet, egyetlen egyet, ami most megragadott bennünket, ami sokat mond ebben a böjti időben. Nem volt feladat, hogy ragaszkodjunk a saját szavainkhoz, másét is elvehettük a 35 közül.
Második szavunk a bizalom.
Mi, akik már évek óta összejárunk, ismerjük egymást, megbízunk egymásban. Ez azt jelenti, hogy olyan légkör alakult ki köztünk, hogy tudjuk, hogy a másik a körben úgy viselkedik, ahogy kör hallgatólagos szabályai megengedik, a másiktól biztatást, megértést, együttérzést, odafigyelést fog kapni. Abban is biztosak vagyunk, hogy a kör tagjai nem fogják elmesélni a nagyvilágban, hogy mit mondtunk el, mit osztottunk meg egymással. Tudjuk, hogy ez az egymás iránti bizalom szilárd, és jó tudni, hogy van egy közösség, ahol bátran beszélhetünk félelmeinkről, aggodalmainkról, nehézségeinkről.
A bizalom minden emberi kapcsolatban alapvető fontosságú. Fontos a társadalmi és az üzleti, munkatársi kapcsolatokban is. Amikor bizalmat szavazunk a főnökünknek, akkor az azt jelenti, hogy bízunk benne, hogy döntéseivel a mi érdekünket is szolgálja. Amikor a házastársunkban bízunk meg, akkor tudjuk, hogy ő nem cselekszik a közös céljaink ellen, nem fog bennünket becsapni, megcsalni, megkárosítani.
Nem is jut eszünkbe például az, hogy amikor felszállunk egy buszra, egy vonatra, metrón közlekedünk, akkor bízunk a vezetőben, hiszen nem kérdőjelezzük meg, hogy tud vezetni, és odavisz bennünket, ahova igyekszünk. Mintha a bizalom alapvető emberi tulajdonságunk lenne, és mindaddig a mienk, amíg nem csalatkozunk valakiben.
A böjti BIZALOM szava hasonló vagy egyenértékű a gyermek ősbizalmával. Azzal az öntudatlan ráhagyatkozással, amivel a kiscsecsemő csüng a felnőtt szülein, édesanyján. Ő léténél fogva nem kérdőjelezi meg a szülei magatartását, felé forduló szeretetét, csak kapaszkodik bele, hiszen enélkül élni se tudna. Kiszolgáltatottságánál fogva sajátja ez a bizalom. A gyermek, akit az édesapja feldob, biztos benne, hogy el is fogja őt kapni, nem rémül meg, nem esik kétségbe. Sőt élvezi a helyzetet. Milyen jó lenne a gyerekektől elsajátani ezt a bizalmat.
A böjti Bizalom elismeri azt, hogy van Isten, akinek ki vagyunk szolgáltatva, de ezen nem gondolkozik, csak erősen hisz benne, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Tudja, hogy van valaki, elkapja őt.
Nem hívő emberként akár így is lehet nevezni, hogy van a Sors, Élet, amiben nem feltétlenül tudunk mindent mi irányítani, de elfogadjuk, hogy ami van, az úgy van jól.
Aki hitével akar a böjtben megújulni, az azt bizalmat erősítheti magában, hogy még szenvedés is az utunk része. A bizalom azt jelenti, hogy ezt is elfogadjuk. Hiszünk benne, hogy aki nekünk az életet adta, az jót akar nekünk.
Természetesen van, hogy nem a saját szenvedésünk elviselése olykor a legnehezebb, hanem anyaként azt vettük észre, hogy a gyermekünk szenvedése, szomorúsága sokkal fájdalmasabb számunkra. De ha bizalmunk erős, akkor képesek vagyunk bízni abban is, hogy ők megbirkóznak a saját nehézségeikkel, és hogy ez most éppen így van jól, hogy ők kínlódnak, mert az is javukra válhat.
Ez a bizalom megerősíti az önbizalmunkat is, mert tudjuk, hogy nem hiába vagyunk, életünknek értelme és célja van és nagyon értékesek vagyunk.
Bár a kör keresztény nők köre, mégis biztos vagyok benne, hogy bizalom minden ember számára böjti szóvá és feladattá válhat.
