Barion Pixel

Az életöröm hangjai 

Picture of Heinemann Ildikó

Heinemann Ildikó

Öröm hangjai

Sokszor csak a panasz hangjait hallom. Jogosak, hogyne lennének jogosak, hiszen annyi minden ad okot rá, hogy panaszkodjunk. A saját helyzetünk, az infláció, az egészségügy, az oktatásügy, a mellettünk dúló háború, a napi gondjaink, a gyermekünk viselkedése és sorolhatnám napestig. Éppen ezért ki vagyunk éhezve az öröm hangajaira.         

Trio Mandili koncertje megy a Youtube-on. Három fiatal hölgy folklórt énekel. Grúzok. Nagyon tetszik, amit csinálnak. Minden dal tele van élettel. Eddig még sosem néztem meg a térképen, hogy hol van Grúzia. Most megtettem. 

Milyen fura, hogy mennyire be tudunk gyöpösödni, vagy inkább jobb egyes szám első személyben fogalmazni, hiszen magamról írok. A begyöpösödés pedig ebben a kontextusban azt jelenti, hogy el tudok merülni saját világomban, saját kis országomban, saját életkörülményeimmel, hol apró, hol kicsit nagyobb problémáival foglalkozom, és nem nagyon nyitok másfelé. Sokszor letaglóz az, amiről a körülöttem élő emberek beszélnek, ami médiából áramlik felém. 

Ha felveszem a világ számtalan problémáját, meghallgatom minden hírét, abba belefáradok, megrémülök, és nem látom, hogy van-e szép jövő az emberiség számára. 

DE ezek a lányok, mosolyt csalnak az arcomra, ahogy írok, egyre gyorsabban ütöm a billentyűket, a ritmus ütemére jár a kezem, és elindul bennem valami gyönyörű életöröm. Nem értem, hogy miről énekelnek, hiszen grúzul szól a daluk, csak a dalok közötti összekötő szövegeket mondják angolul, illetve nézők üzeneteit olvassák fel, és válaszolnak kérdéseikre. A felvétel, amit hallgatok 2021. december 25-én készült. Közben megnéztem a Wikipédián a Grúzia címszót és elképedve olvastam arról, hogy nem békés a helyzet Grúziában. Belpolitikai csatározások, tüntetések folynak, a választások nem éppen demokratikus módon zajlódtak le 2024-ben. Közben a trio hangja tölti be a szívemet. Tudom, hogy az épp hallgatott felvétel 21-es, mégis arra gondolok, hogy milyen jó, hogy van ez az együttes, amelyik a nehézségek közepette is tud énekelni, méghozzá nem is akárhogyan, hanem azzal az életörömmel, ami a hallgatók szívét felvidítja, és olyan reménységet ad, ami túl lát minden történelmi, politikai eseményen, és  vissza adja az életbe vetett hitet és reményt. 

A legszebb ezekben az énekekben, hogy fent vannak a Youtubon azok a kezdeti felvételek, amiket 2015-ben készítettek a falujukban, amikor az utcán, a mezőn csak úgy saját örömükre énekeltek, egy telefonnal vették fel a dalaikat.  Talán nem volt semmilyen karrierista szándékuk azzal, hogy feltették a felvételt az internetre. Mégis  két héten belül több millióan nézték meg a felvételt. Így indult el a karrierjük. Nem mérették meg magukat tehetségkutató műsorokon, nem volt menedzserük, nem volt, aki biztassa őket, hogy jól énekelnek, ezzel híressé lehet válni. hanem csakúgy játékból feltették a felvételt az internetre. Azóta számtalan helyen adtak koncertet, és a koncertek muzsikája pontosan ugyanazt az életörömöt árasztja,mint az első daluk.    

Grúzia egy távoli, számomra eddig ismeretlen hely volt, de a Trio Mandili révén közelebb került hozzám. Köszönöm nekik, hogy rajtuk keresztül el kezdtem érdeklődni egy másik ország, egy másik kultúra iránt. Köszönöm, hogy a zenéjük kimozdított a saját zárt világomból, és így pozitívabbá, örömtelibbé tett. 

 A lányok csak hárman vannak, én mégis egy egész nemzet tulajdonságát véltem felfedezni bennük. Így vagyunk mi emberek, egy ember cselekedetéből másokról is véleményt alkotunk. Persze, merész lenne azt feltételezni, hogy akik engem megismernek, édesapámról is véleményt alkotnak.

Ellenben nagy a felelősségünk. Valóban élnek azok a sztereopitiák, hogy ilyenek a nők, a magyarok, az idősek, a hívő emberek. Ebben az összefüggésben nagyon is él a gyors véleményalkotás. Amilyenek mi vagyunk, olyan az Isten. Amilyen egy hívő ember, olyan minden templombajáró.

A lányok dalai nemcsak a zene szeretetét, hanem a közös emberi vágyat közvetítik: az élet szépségét még a nehézségek közepette is meg lehet látni. .

Olyan jó lenne, ha rajtam is és minden hívő emberen ezt látnák meg azok, akik néznek bennünket. Az Isten szépségét, jóságát, és azt a reményt, ami általa a mienk is, akkor is, ha panaszra lenne okunk. Az életbe vetett reménységet és örömöt.

Vidd magaddal!

  • A panasz jogos, mégsem visz sehova, vagyis csak mélyebbre visz.
  • Ha rosszkedvű vagy, keress olyan tevékenységet, amely örömöt okoz, amelyik által örömöt kapsz!
  • Az élet mindengyikünk számára tartogat örömöt. Jóval többet, mint gondoljuk.
  • Ha hívő ember vagy, tudd, hogy Isten arca meglátszik rajtad. Ez adjon neked bátorságot!

Visited 33 times, 1 visit(s) today
Picture of Heinemann Ildikó

Heinemann Ildikó

Hasonló cikkek

előttünk becsukódó ajtók- ilyen az élet

Amikor nem nyílik az ajtó

Pécsről érkeztünk a Keletibe. Többes számban mondom, mert ezen a ponton már nemcsak én készülődtem leszállni, hanem velem együtt az egész vonat. Végállomás. Késés ide vagy oda, meglepően fegyelmezetten sorakoztunk a kijárati ajtó előtt már a megállás előtt, mintha ezzel

Tovább olvasom »
Mint az élet

Hinta 

 Még karácsony előtt történt. Néhány apróságot kellett beszereznem: kalácsot a gyerek szereplőknek, hogy 24-én meg tudjuk őket etetni a próba és az istentisztelet közötti szünetben; három példányos átvételi elismervényt; egy liter tejet. Semmi nagy ügy – mégis olyan feladatok, amelyek

Tovább olvasom »