Tornácos falusi ház, az udvarán kút, elkerítve veteményes, a hátsó részen mindenféle állat. A legjobban a kiscsibéket szerettem. Ott keltek ki a kotlós alól. A nagymamám kiengedte őket, és mi gyerekekként különös örömünket leltük az apró állatok megfigyelésében. Gyakran kergetőztünk is velük.
De nem mi voltunk az egyetlen „ellenségük”. A falu felett, az égen ott körözött a héja, a nyári viharok is hirtelen csaptak le az udvar lakóira, és a menyét se volt rest, hogy megtizedelje a védtelen állatokat. Bármilyen veszély esetén a kotlós hangjával magához hívta csibéit, és kitárta mind a két szárnyát. A kis jószágok szinte repültek anyjuk hangját hallva, és pillanatok alatt a szárnyai alá bújta. Vihar esetén mi a nagymamánk ölébe bújtunk. Biztonságban voltunk nála.
A biztonság az egyik alapvető szükségletünk. Az emberi természetben benne van a vágy, hogy biztonságban érezze magát, legyen az fizikai, érzelmi vagy pénzügyi téren. A biztonság számos dimenzióval rendelkezik, és az értelmezése egyénenként változhat.
Amikor vihar volt és gyerekként összerezzentünk az ég dörgésre és villámlásra, Nagymamám felnőttként megadta azt a biztonságot, hogy tudhattuk, bent a szobában az ő öléből ülve nem érhet el minket a vihar, nem csaphat belénk a villám. Nem lehet semmi bajunk. De nemcsak a fizikailag voltunk biztonságban nála, hanem érzelmileg is.
Az érzelmi biztonság egy olyan állapot vagy környezet, ahol valaki érzelmileg megnyugvást, stabilitást és védelmet érez. Ez az érzés olyan kapcsolódási és kötődési viszonyokban jelenik meg, ahol az egyén megtapasztalja, hogy elfogadják, támogatják és értékelik őt, és hogy az érzelmei és szükségletei értékesek és érthetőek mások számára.
A nagymamám nem nézett le bennünket, mert féltünk, nem gúnyolt ki bennünket, és nem csinált tréfát az érzelmeinkből. Elfogadott bennünket olyannak, amilyenek voltunk. Félelmeinkkel együtt fogadott el minket. Jelenléte bátorságot adott, és tudtuk, hogy ebben a szeretetben átvészeljük a vihart. Ahogy a kotlós óvta, és vigyázta a csibéit, úgy óvott és vigyázott bennünket a nagymama. Pontosan tudta, hogy meddig van szükségünk az ő védelmére. A vihar után hagyta, hogy a falubeli gyerekekkel a homokos utcán rohangáljunk a pocsolyákban.
Ahol érzelmi biztonságban vagyunk, ott nemcsak megértik az érzelmeinket, hanem támogatnak is bennünket, és szabadságot adnak számunkra, hogy kipróbáljuk képességeinket, hogy kapcsolatokat létesíthessünk, hogy fejlődjünk.
Ha szeretnénk növelni az érzelmi biztonságot az életünkben, itt néhány javaslat:
Önismeret és önmegfigyelés: Ismerjük fel és értsük meg a saját érzelmeinket, reakcióinkat és viselkedésünket. Fontos, hogy tudatában legyünk saját határainknak és igényeinknek. Ez segít abban, hogy jobban megértsük magunkat és tudatosabban kezeljük az érzelmi reakcióinkat.
Önelfogadás és megbocsátás: Gyerekként, de felnőttként is sok sérülést szerezhettünk azzal, hogy szüleink, vagy társaink kigúnyolták érzelmeinket, és megfojtották vágyainkat. Ahhoz, hogy egészséges kapcsolatokat tudjunk kialakítani, szükséges, hogy tudatosítsuk sérüléseinket és megbocsátsunk azoknak, akik fájdalmat okoztak nekünk.
Kapcsolódjunk másokhoz: Az emberi kapcsolatok fontosak az érzelmi biztonság szempontjából. Keresünk olyan embereket, akik elfogadják és támogatják minket érzelmileg. Beszéljünk az érzéseinkről, tapasztalatainkról, és hallgassunk másokra is. A mélyebb és támogató kapcsolatok hozzájárulnak ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzük magunkat.
Alakítsunk ki pozitív és támogató környezetet: Vegyük körül magunkat olyan emberekkel és környezettel, amelyek pozitívan befolyásolnak minket.
