Kint és bent az adventi időben
Gondolatok egy irodalomterápiás női alkalom után.
Idén adventben a szokásos témánk folytatása helyett a női körön arról beszélgettünk, hogy is vagyunk az adventtel a karácsony- várással.
A földre helyeztem jó néhány képet, volt benne pizsamás olvasós kép, vonatos, kismamás, várótermi kép, és ablakon túli havasi táj. Volt olyan kép, amelyiken csillogós karácsonyi díszekkel teli fa állt, vagy ajándékozást, terített asztalt ábrázolt. Mindegyikünk választott egyet és arról mesélt, hogy a kép milyen érzéseket hívott elő belőle. Kérdésem az volt, ki hogyan is készül a karácsonyra, milyen várakozással éli meg az adventi időszakot.
Az volt a legszebb benne, hogy ahányan voltunk, annyiféleképpen gondoltunk magunkra, láttuk meg a szerepünket ebben az adventben. Volt, amelyikünknek az ablak tisztasága fontos, volt, amelyikünknek a terítés jelent örömet, volt, amelyikünk pedig a pizsamás, olvasós, önmagára figyelő időt helyezi előtérbe.
Kint és bent- ez lett az egyik jelentőségteljesebb témája a csoportunknak. Hogyan is lehet annak az egyensúlyát megtalálni, hogy a kinti tisztaság, a kellékek, a terítés, a karácsonyfa, az étel- vagy kinti, külsőleg látható karácsonyi ünnep és az arra való készülődés ne nyomja el a benti lelkiséget, csendet, Istenre várás örömét. Mit mutatunk kifelé, és mit élünk meg bent a lelkünkben?
Elmélyülésünket egy adventi vers segítette, amelyikben magunkra ismertünk. Mennyire kényesen ügyelünk a rendre, tisztaságra, hogy felkészültek legyünk arra, hogy amikor megérkezik, akire vágyunk, várunk, minden őt szolgálja, őérte legyen. De kit hívogatunk olyan állhatatosan, kit lesünk minden pillanatban? Ki az, akinek a jelenlétére annyira számítunk? A vers nyitva hagyja ezt kérdést. Mindegyikünknek magának kell eldöntenie, hogy kinek mondja, mondaná, hogy gyere be, gyere be. Az se mindegy, hogy valakit az ajtónkon keresztül a lakásunkba, házunkba várunk, vagy a lelkünk titkolt mélységeibe engedünk be.
Milyen jó, hogy adventben ezt is végig gondolhatjuk! A női kör tagjai mind a saját válaszukat adták meg.
Bár a női kör egy kis összeszokott csapat, mégis úgy bővítjük ki a csoportot, hogy neked is feltesszük a kérdést. Kinek mondod, kinek mondanád: “gyere be, gyere be”?
