Egyik nap a férjemmel úgy határoztunk, hogy a városon belül kisboltokban vásárolunk be, mert nem volt kedvünk autóba szállni és valamilyen nagyobb szupermarketbe elmenni. Egyébként is az életről alkotott nézeteimhez a kisboltok jobban illenek, mert személyes kapcsolatokra épülnek, ezzel emberközeliek.
No, hát az történt, hogy ide-oda járkáltunk, mert szombaton dél felé közeledtünk, és így az első boltban nem kaptuk meg azt, amit szerettünk volna. Az egyik ilyen üzletben a fiatal felszolgálónő a “Jó napot kívánok” köszönésünkre igen kedvesen azt válaszolta, hogy “sziasztok”. A kiszolgálást is tegező formában tette meg. Amikor kifelé tartottunk “viszontlátásra” köszöntünk, ám a válasz továbbra is a “sziasztok” maradt. Sétautunkon hazafelé volt időnk megbeszélni, hogy mi ért bennünket. Férjem nagyon érzékeny az udvarias, tiszteletteljes formákra, és magából kikelve magyarázta nekem, hogy milyen udvariatlan volt a fiatal hölgy velünk. Szerinte egy kereskedőnek igenis tudnia kellene, hogy hogyan fogadja a betérő leendő vásárlót, hogy megtartsa azt. A férjem elmondta, hogy ő ilyen esetben vagy ki jön egyből a boltból, vagy elég jól megmondja a magáét, de most miattam moderálta magát. Én pedig elmagyaráztam neki, ha ő úgy cselekszik, ahogy nekem most elmondta, akkor a viselkedéskultúra, az illem szempontjából nem jön ki jól, sőt az eladó alá süllyed. Szerintem más módja van annak, hogy érzékeltessük, hogy mi esne jól.
Természetesen tudom, hogy az eladónő nem akart velünk udvariatlan lenni, az ő kultúrájában a tegezés a megszokott, megtanult és begyakorolt forma. Ezt bizonyítja, hogy kedvesen mosolygott ránk. Én is tegeződöm egy istentiszteleti formában, de a templom előterében vagy elköszönésnél már másfajta kommunikációra váltok át, és kinek-kinek a kapcsolatunknak megfelelően köszönök.
Sőt, most ezt a cikket is tegező formában írom, és csak reménykedni tudok abban, hogy senki nem hagyja abba az olvasást emiatt.
A köszönés, a tegezés úgy látom, dilemma a mai társadalmi helyzetben. Tanulnunk kell. Ugyanakkor emlékszem arra, hogy nekem is nehézséget jelentett az, ahogy serdültem, nővé fejlődtem, hogy hogyan köszönjek szüleim barátainak, amikor eddig “csókolom”-mal fejeztem ki magam, már cikinek éreztem, hogy férfiaknak így köszönjek, amikor illene, hogy észrevegyék, hogy felnőttem. Tehát ez a nehézség nemcsak a mai társadalmi helyzetben van így, hanem bizony így volt egy nemzedékkel ezelőtt is.
Az egyik vasárnap az énekkarunk kórustalálkozón vett részt. Az alkalom utáni vendéglátást a helyi zeneiskolában oldották meg. Arra lettem figyelmes a zeneiskolába belépve, hogy az ajtón, a faliújságon arra szólítják fel a diákokat, hogy köszönjenek, hogy hozzák vissza a köszönés kultúráját közösségeinkbe. Nagyon tetszett a kezdeményezés, de még jobban tetszik, amikor el merünk fiatalokkal beszélgetni arról, hogy hogyan is gondolkodnak a köszönésről, és beszélgetés formájában megismertetjük velük a köszönés kapcsolatépítő előnyeit.
A “szia” köszönés egyre elterjedtebb a fiatal generációk körében, és bár ez egy informális és barátságos köszönési forma, fontos megérteni, hogy nem minden helyzetben és minden kapcsolatban megfelelő.
Miközben érzékelem a köszönés körüli ellentéteket, nem állok be azoknak a hőzöngőknek a sorába, akik szidják a mai gyerekeket és fiatalokat, hogy nem az idősebb korosztály elvárásainak megfelelően viselkednek. Azt gondolom, hogy ez nem segít a korosztályok találkozásában. Csak az segít, ha meghallgatjuk egymást, ha korunk miatt nem hivatkozunk a tekintélyünkre, hanem megpróbáljuk egymást megérteni és tanulni egymástól. A köszönéssel kapcsolatban néhány tanácsot is összegyűjtöttem.
Néhány tanács a köszönéssel kapcsolatban:
Ismerd fel a helyzetet!
Fontos megkülönböztetni azokat a helyzeteket, amikor az informális “szia” elfogadható, és azokat, amikor egy formálisabb köszönésre van szükség. Üzleti környezetben, hivatalos eseményeken vagy idősebb emberekkel való találkozás során érdemes inkább egy udvariasabb köszönési formát választani.
Alkalmazkodj a másik félhez!
Figyelj a másik fél viselkedésére és kommunikációjára. Ha látod, hogy a másik fél formálisabb vagy hivatalosabb stílust követ, akkor érdemes ezt tiszteletben tartani, és megfelelően reagálni.
Tanulj meg többféle köszönési formát!
Ne csak a “szia”-ra szorítkozz, hanem tanulj meg más köszönési formákat is, például “jó napot”, “üdvözlöm”, “helló”, stb. Ez segít rugalmasabbnak lenni különböző helyzetekben és kapcsolatokban.
Legyél figyelmes és tiszteletteljes!
Az alapvető udvariasság és tisztelet mindig fontos, függetlenül attól, hogy milyen köszönési formát használsz. Legyél figyelmes mások iránt, és igyekezz megfelelően reagálni a körülötted lévő emberek stílusára és viselkedésére.
Az fontos, hogy az emberek közötti kommunikációban és kapcsolatokban mindig legyünk nyitottak és rugalmasak. Az ismert köszönési formák mellett próbáljunk meg megfelelően reagálni a helyzetek és emberek egyedi igényeire is. Ez sokat segít abban, hogy sikeresen kommunikáljunk és jó kapcsolatot építsünk ismeretlen és ismerős emberekkel.
