Könyvajánló
Amikor évekkel ezelőtt először vettem kezembe Murakami művet, nem találtam benne olyan szálat, ami megragadott volna. Most egy hosszú fantazy és önfejlesztő könyv- korszak után mentem el a könyvtárba, hogy szépirodalmi művekből merítkezzem. A könyvtárunkba új arcot találtam, aki könyvtárosként nemrég kezdte meg itt a munkáját és vele kezdtem el beszélgetni Murakamiról. Így fedeztem fel, hogy a vecsési könyvtárban egy egész polcra való Murakami regény található. Egy rövidebb lélegzetvételű könyvet szemeltem ki magamnak elsőnek, mint, úgy tettem, mint az ismeretlen, egzotikus ételek esetén, amikor még nem tudom, hogy ízleni fog-e az étel, és csak egy keveset veszek a tányéromba, hogy ne kelljen otthagynom a kiszedett ennivalót. A könyvtárral is valahogy így vagyok: igen tudom szégyellni magam, ha úgy viszek vissza könyvet, hogy éppen csak belenéztem a könyvbe, és még a könyvjelzőt is ottfelejtettem a könyv harmadánál.
A könyvtáros fiatalembertől arról is kaptam tájékoztatást, hogy Murakami stílusát városi fantasy vagy varázslatos realizmus stílusba sorolják. Ez a műfaj olyan történetekre utal, amelyek a valóságot és a fantáziát keverik, a hétköznapi élet realisztikus leírását egy kis varázslattal vagy szürreális elemekkel kombinálva. Murakami műveiben gyakran találhatók misztikus vagy szürreális elemek, álomszerű jelenetek és karakterek, akik szokatlan kalandokba keverednek. A regényei sokszor elágaznak a hagyományos realizmustól, és belemerülnek a szürreális vagy fantasztikus események világába.
Valóban a Sötétedés után című regényben is így van. Egyrészt a mű az éjszakai Tokió bulinegyedében egy éjszakát mutat be, óráról órára, ahol egy lány, Mari egy étteremben olvas. Mígnem letelepedik mellé egy dzsesszzenész, Takahasi, és elkezd a lánnyal beszélgetni. Később az Alphaville hotel menedzsere kéri meg Marit, hogy jöjjön és tolmácsoljon, hogy megértsék mi történt egy kínai lánnyal a hotelben.
A másik szál egy lány szobája, ahol a lány, Eri, Mari testvére alszik. Mint a regényből kiderül, nem egy éjszakai szendergésről van szó, hanem egy hosszú ideje tartó alvásról, amiből Eri nem akar felébredni.
Az író végig fenntartja a feszültséget és olvasás közben azt éltem át, hogy bármi megtörténhet a következő pillanatban. Ahhoz képest valóságosan szinte alig történik valami.
Murakami nem varrja el a szálakat. Nem tudjuk, hogy mi lesz az agresszív férfival, aki megveri a hotelben a kínai lányt, szövődik-e szerelem Takahasi és Mari között, felébred-e Eri. Mégsem volt hiányérzetem.
Ami engem megragadott, az a testvérek kapcsolata volt, Mari és a nővére Eri közelsége és eltávolodása. Bár a nővér végig aludt,- illetve egy misztikus jelenetben a tévé képernyőjén belül felébredt és ráébredt lehetetlen helyzetére,- mégis olvasóként teljesen nyilvánvalóvá vált számomra kettejük története.
Mindenképpen érdemes belevágni és megismerkedni Murakami magával ragadó világával és stílusával, és közben elgondolkodhatunk ilyen apróságokon, hogy mit tennénk, ha a boltban a tejes pultban megszólalna egy otthagyott telefon, vagy sokkal nagyobb volumenű dolgon, azon, hogy milyen a kapcsolatunk a testvérünkkel.
“Talán csak káprázat, amit látunk”- Ezt a sort a címlapon olvashatjuk. Minden olvasó döntse el maga, káprázat vagy valóság, amit lát. Káprázat vagy valóság, amit átél.
Murakami Haruki: Sötétedés után című regényét Geopen Könyvkiadó adta ki 2016-ban, és fordította Nagy Anita
