– Annyira féltem. Tanultam, csak tanultam, és úgy éreztem, hogy semmi sem megy a fejembe, és mindjárt itt az érettségi. Tegnap nagyon kimerült voltam, lementem a szobámból vacsizni, és egyszercsak sírva fakadtam. És akkor odajött apa és anya és megöleltek. A tesóm pedig a hátamat simogatta. Anya azt mondta, hogy ne féljek semmit, mindegy, hogy sikerül az érettségi, ők akkor is szeretnek. Annyira, de annyira jól esett, ami történt. Érted, kifejezték, hogy támogatnak engem, hogy szeretnek. Olyan szeretve éreztem magam ebben az ölelésben.
Egyik nap vonattal utaztam. Szemben velem két középiskolás lány ült és beszélgettek. Az idézett mondatok tőlük lestem el. Az egyik lány mesélte a barátnőjének, hogy milyen jó érzés volt számára, hogy a családja kifejezte számára az együttérzését, a támogatását. Azért maradt meg bennem mélyen az a kis történet, mert a lány még háromszor mondta el, hogy “annyira jó volt, hogy szeretve éreztem magam, annyira jó, volt, hogy megöleltek.”
Éppenséggel egy képzésre utaztam, ahol az Érzelem Fókuszú Párterápiával ismerkedtem meg. Ennek a terápiának a programját leginkább így lehet összefoglalni: Ölelj át!
Természetesen ennél több a terápia, és a párokkal való foglalkozás sem abból áll, hogy a teraputa azt mondja a pároknak, hogy öleljék meg egymást, de valahol a felszólítás pont arra világít rá, hogy a veszekedések, a megoldatlan konfliktusok miatt való eltávolodás, vagy elmérgesedett helyzet legmélyén milyen szükségletek és vágyak húzodnak meg. A párokkal való foglalkozás itt nem arra koncentrál, hogy egy bizonyos helyzetet a pár tagjai a terápia során képesek legyenek felgöngyölíteni és megoldani, hanem arra, hogy vegyék észre azt a negatív mintázatot, amely minden veszekedésük mögött ott van, és lássák meg a mélyben az érzelmeiket. A düh, a harag látszik, de mivel a pár tagjai nem mutatják meg, hogy mit éreznek valójában, így nem kerül napvilágra a valóságos félelmük, mert azt vagy nem merik megmutatni, vagy nem is tudják, hogy a haragjuk, a dühük mögött milyen rejtett dolgok vannak.
Mindegyikünk alapvető érzelmi szükséglete, hogy elismerjék, tiszteljék, fontos legyen a másik számára, hogy szeressék, de mégsem ezt fejezzük ki egymás iránt. Sőt meg se halljuk, hogy a másik mit mond, mi a vágya, és a magunk érzelmeit se vagyunk képesek kifejezni.
A képzésben elhangzott dolgok nem voltak ismeretlenek számomra, mert a múlt év novemberében a férjemmel részt vettünk egy három napos együttléten, ahol másik 11 párral együtt részesei lehettünk annak, ahol saját élményen keresztül tapasztalhattuk meg a módszer hatékonyságát házasságunkban. Éppen ezért határoztam el, hogy elsajátítom a teraputákra vonatkozó ismereteket egy képzés során.
Szeretek ölelkezni. Ha megengedik a gyülekezet tagjai, vagy a klienseim, akkor a beszélgetés, látogatás végén megölelem őket. A régebbi, már felnőtté váló ifjúságom is minden búcsúzásnál megölelik egymást. Ebben még nemi különbség sincs, mert tudják, hogy ez egy baráti, szeretetteljes megnyilvánulás egymás iránt, amivel szeretetüket fejezik ki egymás iránt. Nem olvastak cikket arról, hogy az ölelésnek mennyi jótékony hatása van, ez a mozdulat számukra magától értetődő.
Ölelj át!- Milyen jó lenne, ha házaspárok is mernék igényeiket, fájdalmukat a másik felé kifejezni! Milyen jó elsajátítani mindazt az ismeretet, ami segít minden párt abban, hogy jobb, békésebb, egyetértőbb, egymást elfogadóbb párként működjenek!
Gyakori kérdések
Mi van, ha a másik ember nem szereti, ha hozzá érnek?
Megértem, hogy az érintés sokakban ellenérzést vált ki, főleg a mai érzékeny társadalomban, ahol minden érintésben hátsó szándékot látunk meg. Fontosnak tartom, hogy megölelni másikat, csak a másik engedélyével tegyük meg, időnként még házastársi kapcsolatban is megteheted azt, hogy megkérdezed a másikat, vagy neked is jól esik, hogy megkérdezik tőled, hogy megölelhetnek-e. Ugyanakkor a család a spontán ölelés olyan jól tud esni. Gyakorold, hogy csakúgy megöleled valamelyik családtagodat és figyeld meg, hogy ő mit szól hozzá, hogyan reagál az ölelésre!
