A gyász mindenki számára fájdalmas élmény, és olykor hosszú időre megváltoztatja a mindennapokat. De mi van, ha egy barátunk vagy családtagunk úgy tűnik, hogy végérvényesen elakadt ebben az állapotban, és képtelen visszatalálni a saját életéhez? Hogyan vesszük ezt észre?
Zoltán édesanyjának a szülei öt éve haltak meg. Azóta Zoltán mást sem hall az édesanyjától csak azt, hogy ő mennyire szerencsétlen, hogy meghaltak a szülei, és milyen jók voltak hozzá, milyen nehéz neki nélkülük, nincs támasza, nincs, aki meghallgassa. Zoltán alig bír néhány szót váltani a saját életéről az édesanyjával, máris arra kanyarodik a beszélgetés folyama, hogy mennyire fájdalmas az édesanyjának a szülei nélkül. Édesanyja szinte idealizálja a saját szüleit, olyan fantasztikus embereknek tartja őket, amilyenek nincsenek is a földön. Ráadásul édesanyja nem vagy alig mozdul ki a lakásból, nehezen oldja meg az életvezetéssel kapcsolatos feladatait. Zoltán kezeli a pénzügyeit, és vásárol be neki, pedig egészségileg a korának megfelelő állapotban van.
Zoltán olykor dühbe gurul, úgy érzi, hogy őt az édesanyja kihasználja, sőt észre sem veszi. Azt sem látja meg, hogy neki szüksége lenne arra az édesanyára, aki szereti, támogatja őt, mert csak a maga fájdalmával van elfoglalva, és csak a szüleit tartja valamire. Zoltán szeretné, ha megváltozna helyzet, nagyon szeretne segíteni az édesanyjának, de nem tudja, hogy mit tegyen.
A Gyász sokféle arca – egyéni utak
Zoltán története nem egyedi, többen vannak, akik különböző okok miatt beleragadnak a gyászba. Már az is kérdéses, hogy mikor mondhatjuk, hogy valaki nem tudott túljutni a gyászon, benne ragadt? Hiszen gyász egyéni folyamat, és hála Istennek, túl vagyunk azon a megközelítésen, hogy a gyásznak lefeketett szabályok szerinti szakaszai vannak. Sőt nem is jó kifejezés az, hogy túljutni a gyászon, hiszen a gyászunk egész életünkre megmarad, már a hiánnyal kell együtt élnünk, tehát ez az érzés mindig velünk marad, csak egy idő után mégis képesek leszünk a hétköznapi életet újból úgy élni, hogy ellátjuk feladatainkat, látunk újból célt magunk előtt és örömöt is találunk az életünkben.
Amikor valaki elakad a gyászában, a fájdalom és a veszteség érzése mintha örökös jelen lenne az életében. Ez az állapot több módon is megjelenhet. Itt most öt módot sorolok fel, hogy könnyebben észrevegyük, ha velünk, vagy egy szerettünkkel történik ez. Sajnos, sajátmagunkra nehezebben tudunk reflektálni és nem igen fogadjuk el mások meglátását. Talán egy ilyen felsorolás segíthet, hogy meglássuk sajátmagunk állapotát.
- Érzelmi beszorultság
A gyászoló számára az érzelmek feldolgozása természetesen lassú folyamat, de aki elakadt, gyakran úgy érzi, hogy a fájdalom állandó, és képtelen más érzéseket átélni, mint a szomorúságot, a bűntudatot vagy a haragot. Az elfogadás, a továbblépés lehetősége elérhetetlennek tűnik számára, mintha lelkileg megragadt volna egy „sötét helyen.”
- Életcélok és napi feladatok lemondása
Az elakadt gyászoló gyakran képtelen élvezni a hétköznapi örömöket, és nehezen tér vissza a mindennapok rutinfeladataihoz. A munka, a hobbi vagy akár a család is háttérbe szorulhat, mivel úgy érzi, hogy ezeknek nincs értelme vagy jelentősége az elvesztett személy nélkül. Gyakran találkozhatunk olyan emberekkel, akik ilyenkor teljesen elhanyagolják önmagukat, a saját életüket, sőt akár a személyes higiéniát vagy az otthoni környezetük rendben tartását is elhanyagolják.
- Folyamatos múltbeli időben élés
Az elakadt gyászoló hajlamos állandóan visszatekinteni a múltba, újra és újra átélve az elvesztett személlyel kapcsolatos emlékeket, és képtelen előre tekinteni. Egyfajta „időbeli csapdába” esik, ahol az idő megállt. Ez gyakran megakadályozza abban, hogy új élményeket fogadjon be vagy akár új kapcsolatokat építsen.
- Állandó harag vagy bűntudat érzése
Elakadás esetén az illető sokszor magát vagy másokat hibáztatja a veszteségért, akár hónapokkal, évekkel később is. Ez az állandó önmarcangolás vagy vádaskodás rendkívül kimerítő érzelmi állapothoz vezethet, és meggátolja, hogy a gyászoló képes legyen újra pozitívan szemlélni az életét.
- Az élet céljának elvesztése és magányérzet
Az elakadás gyakran abban is megnyilvánul, hogy a gyászoló elveszti az élet iránti érdeklődését, és úgy érzi, hogy semmi nem adhat neki értelmet a továbbiakban. Ez egyfajta belső ürességet eredményez, amelyet sokszor az egyedüllét, az izoláció és a reménytelenség érzése kísér.
Legközelebbi cikkemben azt vizsgálom, hogy mit tehetünk, mit kezdhetünk az elakadt gyásszal.
