Barion Pixel

A pöttyök

Picture of Heinemann Ildikó

Heinemann Ildikó

Kis novella a szorongásról

– Ez nem lehet igaz, már megint egy pötty! – mutatta a nő a férjének a karját. 

-Aha, Édesem, látom, mutasd csak a másik kettőt, hadd hasonlítsam össze őket, hogy különböznek-e egymástól! Szerintem, fel kellene hívni az orvosodat. Ez már a harmadik ugyanolyan pötty a bal karodon, ami két hét alatt kijött.   

-Te engem nem veszel komolyan! És mi van, hogyha valami borzasztó kiütésem van? A múltkor sem vetted komolyan, hogy hasmenésem van, és látod, hogy lefogytam.  

A nő nagy sebbel- lobbal otthagyta a férjét. Bement a hálószobába, és összeszedte az ágyneműjét, és elindult a lépcsőn felfelé. A férje utánament, de a nő megfordult, összehúzta a szemöldökét és sírva mondta a férjének: 

-Nem is alszom veled. Akiben ennyi együttérzés sincs, és csak kigúnyol, azzal én nem alszom együtt.  

A férj üres tekintettel bámult a picike és vékony asszonyra, a nő pedig az ágyneműkkel megindult a padlástérbe, hogy az egyik volt gyerekszobába fészkelje be magát. Befeküdt az ágyba, magára húzta a paplant, lekapcsolta a villanyt, és megpróbált aludni. De a pöttyök nem hagyták nyugodni. Álmában az egész testét kiütés borította, a piros és hólyagos fekélyek égetően viszkettek. Mentőautó rontott be szirénázva az udvarukba, maszkot viselő mentősök szaladtak be a házba, fel az emeletre, megálltak az ágyánál és vizsgálgatták jobbról balra, balról jobbra. Meghallgatták a szívét, megmérték a vérnyomását, tüzetesen megnézték a kiütéseit.          

-Asszonyom, nincs mit tennünk. Adhatunk fájdalomcsillapítót, kenőcsöt is írhatunk, hogy enyhüljön a viszketése, de ezzel a vírussal szemben tehetetlenek vagyunk. Legyen türelmes! Majd néhány nap múlva kiderül, hogy le tudja-e győzni a betegséget vagy sem. 

Visszahúzták a nőre a pizsamát, megigazították rajta a takarót és távoztak. Az asszony a saját üvöltésére ébredt: 

-Nem hagyhatnak itt. Jöjjenek vissza! 

Felült az ágyban. Patakzott róla a víz. Koromsötét volt a szobában, és a nő hiába meresztgette a szemét, nem látott semmit sem. Olyan csend volt, hogy hallotta a saját szívverését. Felhúzta a lábát és megölelte magát. Lehajtotta a fejét a térdére és megborzongott a hidegtől. 

Kinyílt az ajtó és lábujjhegyen besettenkedett a férje. Leült mellé az ágyra, és magához húzta a feleségét. Megcirógatta a fejét és megpuszilta az arcát. 

-Ne haragudj, holnap elmegyünk az orvoshoz és megvizsgáltatjuk a bőrödet. Csak most gyere le és aludjunk együtt. 

A férfi felnyalábolta a feleségét, és levitte a lépcsőn. A nő átölelte a férje nyakát és hagyta, hogy a férfi betegye a hitvesi ágyba, és bebújjon mellé.  Szuszogásuk betöltötte a szobát.      

Visited 24 times, 1 visit(s) today
Picture of Heinemann Ildikó

Heinemann Ildikó

Hasonló cikkek

előttünk becsukódó ajtók- ilyen az élet

Amikor nem nyílik az ajtó

Pécsről érkeztünk a Keletibe. Többes számban mondom, mert ezen a ponton már nemcsak én készülődtem leszállni, hanem velem együtt az egész vonat. Végállomás. Késés ide vagy oda, meglepően fegyelmezetten sorakoztunk a kijárati ajtó előtt már a megállás előtt, mintha ezzel

Tovább olvasom »
Mint az élet

Hinta 

 Még karácsony előtt történt. Néhány apróságot kellett beszereznem: kalácsot a gyerek szereplőknek, hogy 24-én meg tudjuk őket etetni a próba és az istentisztelet közötti szünetben; három példányos átvételi elismervényt; egy liter tejet. Semmi nagy ügy – mégis olyan feladatok, amelyek

Tovább olvasom »