Rituálék kialakítása a gyászban
A gyász egyik legnehezebb szakasza az első advent- karácsony átélése a szerettem nélkül. Az emberek többsége arra készül, hogy meghitt hangulatban együtt legyen a családtagjaival és mind együtt legyenek, aki viszont gyászol annak nem a családi örömöt jelenti a karácsony, hanem a hiányról, a fájdalomról, a tehetetlenségről szól az ünnep.
Nekem is át kellett élnem már azt, hogy milyen az első karácsony a szerettem, a 18 éves fiam nélkül. A karácsony a legnehezebb ünnep az összes közül, hiszen az utóbbi időben az idilli családi ünneppé vált. Erről szólnak a karácsonyi filmek, a gyönyörű dalok, slágerek. A szent család gondolata nemcsak a giccses képeken, hanem az elménkben is teret hódított, és vágyainkat sokszor a média befolyásolja. A gyász pedig nem az idillről és az örömről szól, hanem az elveszettség, a bizonytalanság, a tehetetlenség, a sírás, kétségbeesés, a düh időszaka.
Ezért elsőként azt írom neked, hogy minden érzésed teljesen rendjén van, nem kell szégyellned magad, ha nem tudsz felkelni, vagy nagyon nehezen megy, ha nem tudsz semmit elvégezni, ha azt érzed, hogy értelmetlen az élet, ha haragszol, ha sírsz, ha elkeseredsz, ha tehetetlen vagy, ha nem tudsz rendesen koncentrálni semmire hosszabb ideig, mind- mind a gyász természetes velejárója. Tudom, hogy a külső kényszer, amelyik a családtagjaidtól, a barátaidtól feléd árad óriási teher, mert ők már azt szeretnék látni, ha te jobban vagy, képes vagy másokra is tekintettel lenni, nem mindig sírsz, és nem mindig félsz, panaszkodsz, és teljes erővel képes vagy készülni a karácsonyra. De ez nem megy.
Ilyenkor még borzasztóbb látni, hogy az ünnepi asztalnál, ahol eddig pont annyi széknek volt hely, mint ahányan a családban voltatok, most üresen marad egy szék, egy hely. Az is megesik, hogy nemcsak egy hely marad üresen, hanem még egy szék, és már alig ültök az asztalnál, vagy teljesen egyedül maradtál.
Mi legyen ilyenkor? Hagyjátok üresen a helyet, vagy terítsetek meg a szeretetteteknek?
Erre a kérdésre sajnos én nem adhatok választ, ezt neked vagy nektek kell kitalálnotok, ám, azt javaslom, hogy hallgass az érzéseidre. Mi esne most jól neked? Képzeld el úgy a vacsorát, hogy ott az üres hely és nincs ott semmi, képzeld el úgy a vacsorát, hogy megterítettek neki, vagy csak egy gyertyát helyeztek oda, kis fenyőággal. Melyik esik neked jobban? Melyiket tartod az elhunyt szerettedhez méltónak? Melyik tölt el nagyobb békességgel?
Hozz létre olyan tradiciót, ami akár a jövő évben is karácsonykor segít neked.
A hagyományok megváltoztatása vagy újak létrehozása segíthet abban, hogy az ünnepek kevésbé fájdalmasak legyenek. Próbálj meg olyan tevékenységeket vagy rituálékat bevezetni, amelyek emlékeztetnek a szeretett személyre, és segítenek az emlékek megélése során.
Megkérdeztem néhány embert, hogy ők hogyan élik meg a karácsonykor a gyászukat.
Egy 55 éves hölgy így ír a saját hagyományáról:
Mindig az volt a hagyomány, hogy együtt főztünk a férjemmel. Idén úgy döntöttem, hogy megőrzöm ezt a hagyományt, még ha ő már nincs is itt. Elkészítettem kedvenc ételeit és emlékeztem rá mosolyogva.”
Anna és Bálint a gyermeküket veszítette el. Ők ezt írták:
“Mi minden karácsonykor levelet írunk a gyermekünknek. Felelevenítjük kedvenc tevékenységeit, és megírjuk azt is neki, hogy mennyire hiányzik. Valamelyikünk a fa alatt felolvassa a levelet és meggyújtjuk a gyertyákat.
Karácsonykor adományt adunk egy jótékonysági szervezetnek a gyermekünk nevében. Ez segít nekünk abban, hogy valahogy megbékéljünk a fiúnk halálával.”
Magdolna ezt mesélte el magáról:
“Amikor a férjem meghalt nagyon magányos lettem. Aztán úgy döntöttem, hogy így még mélyebbre süllyedek, ezért jelentkeztem egy Hospice Szolgálathoz, és idén a betegekkel töltöm a karácsonyt. Örülök, hogy képes vagyok másoknak örömet adni. Úgy gondolom, hogy a férjem is ezt szeretné. ”
Lehet, hogy most ezek a vallomások még túl távolinak, lehetetlennek tűnnek a számodra. Mégis azt remélem, hogy mások megküzdése neked is reménységet ad ahhoz, hogy szokásokat, rituálékat alakíts ki saját gyászos karácsonyodban.
