A gyász egy nehéz és személyes folyamat, és mindenki más módon dolgozza fel. Nekem a legnehezebb az első éjszaka, az első hét volt, de van, akinek a temetés után kezdődik meg a nagy fájdalom, a hiány, hiszen a temetésig még volt, mit tenni, intézkedni kellett, és valahogy azt a képzetet kelti magában a gyászoló, hogy tud mit tenni a halottjáért. A tevékenység eltereli a figyelmet a hiányról. A temetés után viszont elkezdődnek a hétköznapok, a mindennapi élet, valahogy vissza kellene térni a napi feladatokhoz, és alapvető dolgokat megtenni, de ilyenkor minden nehéz, hiszen olyan értelmetlenné válik a munka, a bevásárlás, a mosás, de még a mosakodás is. A szomorúság, a hiány mindent felülír, de mégis élni kell tovább.
De hogyan lehet továbbélni, tovább vinni az életet a szeretett személy nélkül?
Hadd álljon itt néhány segítség a gyászodban:
- Keress támogatást
Ne szigetelődj el másoktól. Keresd olyan személyek társaságát, akik hasonló élményeken mentek keresztül, és ahol meg tudod osztani az érzéseidet és tapasztalalataidat. Ma már annyi lehetőség van erre. A Facebookon online csoportokhoz lehet kapcsolódni, már majdnem mindenhol indulnak gyászcsoportok is. A gyászcsoportról azonban tudni kell, hogy nem szabad egyből a friss gyásszal bejelentkezni egy ilyen csoportba, mert olyan mély még a seb, hogy nem biztos, hogy képes vagy együtt dolgozni másokkal a gyászodon. Néhány hónap elteltével azonban nagyon jó hatású közösségben feldolgozni a gyászodat, mert a támogató, együttérző, ugyanazt átélő társaktól megerősítést kaphatsz, és megértést.
Jó, ha van egy jó barátod, akivel megoszthatod fájdalmadat, vagy valami teljesen más hétköznapi tevékenységben vesztek részt együtt, amikor lehet, hogy szóba se kerül a fájdalmad. Egyszerűen már az jó érzés, hogy nem vagy egyedül. A legnagyobb fájdalmamban, amikor meghalt a fiúnk, megtapasztaltam, hogy mit jelent egy ilyen odaadó barátnő, aki napokon keresztül velem volt az első időben.
Ne félj ilyenkor felkeresni egy szakembert, aki segít feldolgozni a gyászodat!
- Gondoskodj magadról
A gyászfolyamat fizikailag és érzelmileg is megterhelő. Tudom, hogy ilyenkor gyászolóként egyáltalán nem érdekes az evés és az ivás. Sőt egyáltalán nem is érzed magad éhesnek vagy szomjasnak. Sokan a gyászukban lefogynak, annyira nem figyelnek saját testi szükségleteikre. Mégis próbálj odafigyelni az egészségedre, rendszeresen étkezz!
Ugyanilyen fontos a pihenés is, hiszen tudom, hogy az álmatlan éjszakák vagyis azok az éjszakák, amikor lefekszel és nem tudsz elaludni, vagy elalszol, de korán hajnalban ébredsz, kimerítenek téged. Ezért, ha tudsz kicsit napközben is pihenni, tedd meg bátran, ám vigyázz, hogy megmaradjon a nappal- éjszaka ritmusa, hogy ne boruljon fel a napi rutinod.
Mozogj! Nem gondolok nagy edzésre, csak kis sétára, vagy biciklizésre, vagy úszásra, attól függően, hogy milyen mozgásformát szeretsz.
- Keress kreatív feldolgozási módokat
Persze könnyű ezt mondani és leírni, és te el se tudod képzelni, hogy mik lehetnek azok. Egyik ilyen az írás. Ezt a formát én nagyon szeretem. Próbáld ki a naplóírást! Úgyis teheted, hogy a naplót nem magadnak, hanem elhunyt szerettednek írod, mint egy folytatólagos levelet. Nyugodtan szólítsd meg! Tudom, hogy vannak olyan nézet is, amelyik rosszallja a halott megszólítását, de azt is látom, hogy milyen sokan teszik ki gyászoló Facebook csoportokba a gyászukat úgy, hogy a szerettüket szólítják meg, és írják meg, hogy mennyire hiányzik. Ennél még fontosabbnak tartom, hogy írd ki az érzelmeidet hosszan, emlékedeidet meséld el, akár ilyen fordulattal: “emlékszel, amikor ketten együtt sétáltunk, és te azt mondtad, hogy… ” Jó ezeket leírni, így megmaradnak az emlékek, és a jó emlékek felelevenítése örömöt okoz.
A gyászcsoportokban ezzel a módszerrel sokat dolgozunk, mert biztos vagyok benne, hogy az írás gyógyító hatású. Sajátmagamon is tapasztalom, és számos kutatás is bizonyítja ezt.
